Drága olvasóim!
Először is: még csak az Előszót tettem fel, de máris hárman feliratkoztatok a blogra, ami meglepett de jó értelemben. :) Köszönöm szépen a kommentet Bella Waldorf-nak, nagyon jól esett a véleménye. Másodszor: megkaptam az első kritikát, amit megosztok veletek is. Szinte csak jót írtak a történetről és a kinézetről. Nagyon örültem neki. Ezeknek a véleményeknek új menüpontot fogok nyitni, hogy láthassátok. Szeretném ezentúl is megköszönni neki, hogy szánt egy kis időt a blogom véleményezésére. Egyébként nem Justin lesz a főszereplője a történetnek, csak mellék, annyit elárulok.
A vekker csörgése ébresztett édes álmomból. A sötétítőt nem húztam be teljesen, így a napfelkelte lágy sugarai csiklandozták arcomat. Hunyorogva nyitottam ki szemeimet és kinyomtam a csörgő készüléket. Kimásztam a takarók közül és egy nagyot nyújtózva lesétáltam a konyhába.Elkészítettem egy bögre forrócsokoládét és visszaballagtam a szobámba, jobban mondva az onnan nyíló teraszra. Lehuppantam az egyik kényelmes, szivacsos székre. A gyönyörű tájat kezdtem el szemlélni. Ahogyan jön fel a nap és a víz hullámzik... csodálatos ezt nézni korán reggel, miközben a friss augusztusi hajnal szele enyhén fújdogál. Belekortyoltam a meleg italomba, hogy testemet egy kis melegség töltse fel. Közben észrevettem, hogy egy szerelmespár örömmel teli tekintettel kézen fogva sétál a homokban, éppen hogy nem ér el hozzájuk a víz. Ettől mosolyra húzódott a szám, mivel jó nézni azt, hogy így szeretik egymást. Valahogy nekem a szerelmi téren mindig balszerencsém van. Idáig, akikkel együtt voltam sosem a valódi személyiségembe szerettek bele, hanem vagy a külsőmbe, vagy a hírnevembe. Lassan kezdem azt hinni, hogy bennem van a hiba azért, mert hagyom magamat kihasználni és hagyom, hogy játékbabaként kezeljenek engem. Idáig rózsaszín ködfelhők között ugrándozva gondoltam szinte minden csalódásom után jövő fiúra, hogy megtaláltam a nagy Őt. Sajnos, mindig nagyot kellett tévednem. Lassan ebbe fogok beleőrülni...
A telefonomba beütöttem a billentyűzár kódját, hogy meg tudjam nézni mennyi az idő. Lassan fél nyolc felé közelített, így magam mögött hagyva a látványt és a gondolataimat visszamentem a szobámba készülődni. Nem nagyon csíptem ki magam, mivel Justin forgatásán úgyis kapok oda illő ruhát és sminket, így egy egyszerű halványkék csőfarmer és egy zöld színű rövid ujjú felső mellett voksoltam. Felöltöztem és ezt követően a fürdőszobába mentem, ahol megcsináltam a szokásos frizurámat. Kifésültem és kivasaltam, majd erős copfba fogtam egy sötétkék hajgumi segítségével. Az utolsó simításokat végeztem a külsőmmel kapcsolatban, mikor Apu dugta be fejét az ajtón.
- Szép jó reggelt hercegnőm! Készen vagy? Lassan indulni kellene - mutogatott karórájára, jelezve el fogunk késni.
- Neked is. - dobtam felé egy mosolyt. - Persze, mehetünk csak egy perc - mondatomat követően felhúztam egy rövid szárú fekete tornacipőt és egy virágmintás kis táskába belepakoltam a szükséges dolgokat. Kiléptem az szobám ajtaján, majd lecsörtettem a lépcsőn, ahol apu a kanapén ült, de amint meglátta, hogy jövök rögtön felállt és a kijárat felé indult. Illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót és előreengedett, majd a kocsikulcsot előkapva kinyitotta az autót és beszálltunk.
- Semmi kedvem dolgozni menni. Fáj a fejem, de muszáj, mert nélkülem nem tudunk forgatni - panaszolta nekem gondját, miközben beindította a kocsit és elindultunk.
- Én most kivételesen jó passzban keltem. Teljesen kialudtam magam, nem úgy mint szoktam - villantottam meg felé fehér fogsorom, majd bekötöttem a biztonsági övet.
Ezután mindketten szó nélkül utaztunk tovább. Könyökömre támaszkodva bámultam New York emberektől nyüzsgő utcáit, miközben a rádióban szóló lassú zenét dúdolgattam.
- Mikor érünk oda? - kérdeztem, mikor már körülbelül tíz perce kocsikázhattunk.
- Már itt is vagyunk - parkolt le az egyik parkolóba. Kiszálltam a kocsiból és vártam, míg apu is összeszedi cuccait.
Egy eléggé szimpatikus épületbe mentünk be, ahol sok szorgoskodó ember össze vissza futkosva végezte dolgát. Engem rögtön kezelésbe is vett a fodrász és a sminkes, majd a stylist rám öltötte a megfelelő ruhadarabot. Tökéletesre csináltak meg rajtam mindent, pedig csak mellékszereplő leszek. Ezek után kezdetét vette a kemény munka...
Fárasztó volt ez a forgatási nap, de örömömre már késő délután végeztünk. Éppen a kanapén ücsörögve várom, hogy apu elvégezze a még megmaradt dolgát, mikor Justin huppant le mellém.
- Örülök, hogy együtt dolgozhatunk - nézett rám egy vigyor keretében.
- Én is. Rég láttalak - eresztettem felé egy féloldalas mosolyt. Régebbről ismerem Őt. Még két éve találkoztam vele az egyik filmpremieren. Azóta is jó barátok vagyunk, bár nem tarjuk nagyon a kapcsolatot.
- Nincs kedved eljönni egy kávézóba? Ott nyugodtan beszélgethetnénk. Biztosan sok dolog történt veled az elmúlt időben - vetette fel az ötletet, miközben arcomat fürkészve várta, mit válaszolok. Igazából semmi kedvem nincs most ehhez, mivel nagyon kimerültem a mai nap folyamán és szeretnék hazamenni pihenni. a fotózás előtt. Végül mégis rávettem magamat, nem szeretnék bunkó lenni.
- Menjünk - sóhajtottam fel, majd előkaptam a telefonomat, hogy felhívhassam Apát. Lerendeztem a vele való beszélgetést, miszerint ne várjon. Felkaptam a táskámat és elindultunk.
Rengeteg minden történt vele is és velem is. Az úton meg nem álló beszélgetéssel haladtunk a legközelebbi kávézó felé.
Leültünk az egyik eldugottabb asztalhoz és nem sokat kellett várunk, míg egy pincérlány jött hozzánk. Mindketten leadtuk a rendelést és újra társalgásba enyelegtünk.
- Egyébként, most készül az új albumod? - érdeklődtem felé fordulva.
- Igen, egy hónapja kezdtünk a stúdióban dolgozni. Eléggé sűrűek a napjaim most, hogy elkezdődött a forgatás is. Nehezen, de valahogy időt szakítok minden fontos dologra - felelte, miközben az előbb kihozott kávét kezdte el szürcsölgetni - És egyébként, neked milyenek a napjaid? Mármint, a film és videószereplések mellett gondolom nem hagytad abba a modellkedést.
- Nem hagytam abba, viszont most inkább a forgatások töltik be az időm nagy részét. Szeretem mindkettőt csinálni, de egyszerre nem megy. Igaz, ma is el kell mennem egy fotózásra, de nem rendszeresen szoktam járni, csak amikor feltétlenül muszáj - fújkáltam a meleg italt, nehogy leforrázzam a nyelvem.
- Egyébként holnap nem lesz klipforgatás és egy kisebb buli lesz az itteni házamban. Nincs kedved eljönni?
- Hát, nem tudom - bizonytalanodtam el, majd egy határozott választ adtam - Legyen, úgy sincs semmilyen programom - villantottam felé egy mosolyt, majd az órámra pillantottam - Viszont, most mennem kell, mert el fogok késni. Jó volt veled beszélgetni. Szia! - köszöntem el, majd elhagytam a kávéházat és nagy léptekkel sétáltam a stúdió felé...
Először is: még csak az Előszót tettem fel, de máris hárman feliratkoztatok a blogra, ami meglepett de jó értelemben. :) Köszönöm szépen a kommentet Bella Waldorf-nak, nagyon jól esett a véleménye. Másodszor: megkaptam az első kritikát, amit megosztok veletek is. Szinte csak jót írtak a történetről és a kinézetről. Nagyon örültem neki. Ezeknek a véleményeknek új menüpontot fogok nyitni, hogy láthassátok. Szeretném ezentúl is megköszönni neki, hogy szánt egy kis időt a blogom véleményezésére. Egyébként nem Justin lesz a főszereplője a történetnek, csak mellék, annyit elárulok.
Nem is szövegelek tovább. Jó olvasást! Remélem kapok néhány kommentet és hogy tetszeni fog. Bárki írhat, mivel úgy állítottam be. :)
Ja, és mostantól minden hét szombatján hozom az új részt, mivel a suli miatt nincs sok időm.
Love from, Nelly. <3
A telefonomba beütöttem a billentyűzár kódját, hogy meg tudjam nézni mennyi az idő. Lassan fél nyolc felé közelített, így magam mögött hagyva a látványt és a gondolataimat visszamentem a szobámba készülődni. Nem nagyon csíptem ki magam, mivel Justin forgatásán úgyis kapok oda illő ruhát és sminket, így egy egyszerű halványkék csőfarmer és egy zöld színű rövid ujjú felső mellett voksoltam. Felöltöztem és ezt követően a fürdőszobába mentem, ahol megcsináltam a szokásos frizurámat. Kifésültem és kivasaltam, majd erős copfba fogtam egy sötétkék hajgumi segítségével. Az utolsó simításokat végeztem a külsőmmel kapcsolatban, mikor Apu dugta be fejét az ajtón.
- Szép jó reggelt hercegnőm! Készen vagy? Lassan indulni kellene - mutogatott karórájára, jelezve el fogunk késni.
- Neked is. - dobtam felé egy mosolyt. - Persze, mehetünk csak egy perc - mondatomat követően felhúztam egy rövid szárú fekete tornacipőt és egy virágmintás kis táskába belepakoltam a szükséges dolgokat. Kiléptem az szobám ajtaján, majd lecsörtettem a lépcsőn, ahol apu a kanapén ült, de amint meglátta, hogy jövök rögtön felállt és a kijárat felé indult. Illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót és előreengedett, majd a kocsikulcsot előkapva kinyitotta az autót és beszálltunk.
- Semmi kedvem dolgozni menni. Fáj a fejem, de muszáj, mert nélkülem nem tudunk forgatni - panaszolta nekem gondját, miközben beindította a kocsit és elindultunk.
- Én most kivételesen jó passzban keltem. Teljesen kialudtam magam, nem úgy mint szoktam - villantottam meg felé fehér fogsorom, majd bekötöttem a biztonsági övet.
Ezután mindketten szó nélkül utaztunk tovább. Könyökömre támaszkodva bámultam New York emberektől nyüzsgő utcáit, miközben a rádióban szóló lassú zenét dúdolgattam.
- Mikor érünk oda? - kérdeztem, mikor már körülbelül tíz perce kocsikázhattunk.
- Már itt is vagyunk - parkolt le az egyik parkolóba. Kiszálltam a kocsiból és vártam, míg apu is összeszedi cuccait.
Egy eléggé szimpatikus épületbe mentünk be, ahol sok szorgoskodó ember össze vissza futkosva végezte dolgát. Engem rögtön kezelésbe is vett a fodrász és a sminkes, majd a stylist rám öltötte a megfelelő ruhadarabot. Tökéletesre csináltak meg rajtam mindent, pedig csak mellékszereplő leszek. Ezek után kezdetét vette a kemény munka...
Fárasztó volt ez a forgatási nap, de örömömre már késő délután végeztünk. Éppen a kanapén ücsörögve várom, hogy apu elvégezze a még megmaradt dolgát, mikor Justin huppant le mellém.
- Örülök, hogy együtt dolgozhatunk - nézett rám egy vigyor keretében.
- Én is. Rég láttalak - eresztettem felé egy féloldalas mosolyt. Régebbről ismerem Őt. Még két éve találkoztam vele az egyik filmpremieren. Azóta is jó barátok vagyunk, bár nem tarjuk nagyon a kapcsolatot.
- Nincs kedved eljönni egy kávézóba? Ott nyugodtan beszélgethetnénk. Biztosan sok dolog történt veled az elmúlt időben - vetette fel az ötletet, miközben arcomat fürkészve várta, mit válaszolok. Igazából semmi kedvem nincs most ehhez, mivel nagyon kimerültem a mai nap folyamán és szeretnék hazamenni pihenni. a fotózás előtt. Végül mégis rávettem magamat, nem szeretnék bunkó lenni.
- Menjünk - sóhajtottam fel, majd előkaptam a telefonomat, hogy felhívhassam Apát. Lerendeztem a vele való beszélgetést, miszerint ne várjon. Felkaptam a táskámat és elindultunk.
Rengeteg minden történt vele is és velem is. Az úton meg nem álló beszélgetéssel haladtunk a legközelebbi kávézó felé.
Leültünk az egyik eldugottabb asztalhoz és nem sokat kellett várunk, míg egy pincérlány jött hozzánk. Mindketten leadtuk a rendelést és újra társalgásba enyelegtünk.- Egyébként, most készül az új albumod? - érdeklődtem felé fordulva.
- Igen, egy hónapja kezdtünk a stúdióban dolgozni. Eléggé sűrűek a napjaim most, hogy elkezdődött a forgatás is. Nehezen, de valahogy időt szakítok minden fontos dologra - felelte, miközben az előbb kihozott kávét kezdte el szürcsölgetni - És egyébként, neked milyenek a napjaid? Mármint, a film és videószereplések mellett gondolom nem hagytad abba a modellkedést.
- Nem hagytam abba, viszont most inkább a forgatások töltik be az időm nagy részét. Szeretem mindkettőt csinálni, de egyszerre nem megy. Igaz, ma is el kell mennem egy fotózásra, de nem rendszeresen szoktam járni, csak amikor feltétlenül muszáj - fújkáltam a meleg italt, nehogy leforrázzam a nyelvem.
- Egyébként holnap nem lesz klipforgatás és egy kisebb buli lesz az itteni házamban. Nincs kedved eljönni?
- Hát, nem tudom - bizonytalanodtam el, majd egy határozott választ adtam - Legyen, úgy sincs semmilyen programom - villantottam felé egy mosolyt, majd az órámra pillantottam - Viszont, most mennem kell, mert el fogok késni. Jó volt veled beszélgetni. Szia! - köszöntem el, majd elhagytam a kávéházat és nagy léptekkel sétáltam a stúdió felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése