Előszó

Sziasztok! Nos, belevágtam a legelső történetembe és meghoztam a Előszót. Remélem túlnyomó többségben elnyeri tetszéseiteket az alapsztori. A továbbiakban a fejezetek nem lesznek ilyen rövidek. Ha szeretnél véleményt nyilvánítani, azt alul megteheted. Örömmel fogadok mindenfélét, a lényeg, hogy tudjam mit gondoltok. Jó olvasást!

Vakuvillanások és meg nem álló kattintgatások. Én is egyike vagyok azok  modellek közé, akiket kiskorukban a média árnyéka alá kényszerítettek. Szinte fájó szívvel vizslattam, mikor a barátnőim éppen a játszótéren szórakoztak, vagy ha csak éppen az együtt töltött élményeikről áradoztak. Ma nem nosztalgiázhatok és nem tudom felidézni az emlékeket, egyrészt mert nincsenek, másrészt pedig nincs kivel. Nem tartozom a félénk kisegerek közé, de mindig is tudtam, hogy ez fontos a szüleim számára. Ezért is tűrtem szó nélkül, akárhányszor az egész napomat az töltötte be, hogy sminkelnek és próbálgatom a divatosabbnál divatosabb ruhákat. A rengeteg szépségversenyre való készülés és a fotózások helyettesítették az oly sok kimaradt gyermekkori élményeket. Valójában semmi nem pótolhatja ezeket a dolgokat, de nekem muszáj volt ezzel beérnem.

Apám, David Williams híres film-és videó klip rendező, akárcsak anyám, Barbara Williams. Mindig is a munkájuk részévé akartak tenni engem, ezért is jártam 14 éves koromtól New York legnépszerűbb művészeti iskolájába. A fotózások mellett szerepeltem néhány filmben és videó klipben egyaránt. Ma büszke vagyok arra, hogy ennyi mindent elértem. Nem volt hiába a sok kemény munka, most végül meghozta gyümölcsét. Boldogan élem a sikeres életem akadályok nélkül.
De valójában erre vágytam, vagy csak a nevelésem miatt imádom ezt csinálni? Mi lenne, ha saját magam dönthettem volna el a sorsom? Ezekre a bennem feltörő kérdésekre sajnos nem fogok tudni soha válaszolni. Inkább élvezem azt a szakmát, amiről rengeteg korombeli álmodozik...
- Állj! - szólt bele a mikrofonjába a rendező jobban mondva apu. - Tíz perc szünet.

Éppen ekkor eszméltem fel, hogy egy forgatáson vagyok. Fáradtan huppantam le a legközelebbi bőrfotelba, miközben láttam, hogy apu felém közelít.
- Mi a baj Kimberly? Olyan furcsa vagy nekem. Elbambulva álltad végig az egész jelenetet és mikor a te szöveged következett volna, szótlanul másfele fordítottad tekinteted. - nézet rám enyhe mérgességet tükröző  sötét szempárjaival.
- Ne haragudj. - nyomtam el egy ásítást. - Kicsit elkalandoztam, de mostantól csak a szerepemre fogok koncentrálni, ígérem - eresztettem felé egy mosolyt. Fejét enyhén megcsóválva odanyújtott nekem egy üveg vizet.
-  Köszi. - bontottam fel, majd belekortyoltam a jéghideg frissítőbe.Közben a sok szorgoskodó embert néztem, akik meg nem állva intézkedtek.
- Jut eszembe. - ült le a velem szemben lévő bézsszínű székre. Ha egy mondata így kezdődik, biztosan újabb felkérést kapott, vagy ehhez hasonló dolgot szeretne közölni velem. Teljes testtel felé fordultam kíváncsi tekintetemmel. - Nemrégiben, pontosabban ma megbízást kaptam.
- Bővebben?
- Egy videó klipről lenne szó. Igazából semmi különleges nem lesz benne, csak gondoltam szólok...
- Nem is kell tovább mondanod. Engem is felkértek szereplőnek, igaz?
- Mióta lettél te gondolatolvasó? - nevetett fel. Választ meg sem várva az órájára pillantott. - Lassan kezdeni kellene. - állt fel a helyéről. - Csak ügyesen. - mosolygott, majd elsétált tőlem, de én utánaszóltam;
- Kiknek is kellene a klipjében szerepelni?
- Helyesbítve, kinek. Egyébként, Justin Bieber a becses neve...