3.Fejezet - Röhejes "jókívánságok"

Drága olvasóim! Új fejezettel szolgálhatok nektek, remélem ez kicsit jobbra sikeredett, mint az előző. Úgy érzem, hogy a 2.Fejezet tartalma kicsit összecsapott lett, amiért bocsánatot kérek. De jó volt látni, hogy volt akinek tetszett és nem találta unalmasnak. Köszönöm a kommentet, vagy ahogyan Ő mondaná 'kisregény'-t Melinek. Köszönöm az öt rendszeres olvasót és ezt a 'sok' oldalmegjelenítést. Nemrég, csak 100 volt, most már túlhaladta a 500-at. Remélem tetszeni fog ez a rész. Úgy döntöttem, hogy nem csak szombatonként fogom hozni az újat, hanem amikor készen lesz. Várom a véleményeket komment formában! :) Kellemes olvasást!

Love from, Nelly. <3

A madárkórus fülsiketítő dalát az autók hangos fékezése és dudálása nyomta el. Szememet megdörzsölve ültem fel az ágyra. Egy percig homályosan szemléltem a szoba négy sarkát, majd egy kis idő után kitisztult minden. Sóhajtva beletúrtam kócos hajamba, majd ezt követően álló helyzetbe tornásztam magamat. Az ablakhoz léptem, ahol elhúztam a sötétítőt. A tegnapi zord időjárásnak nyoma sem volt. A nap enyhe fénye befedte az egész helyiséget, ezzel világosságot varázsolva a pillanatokkal ezelőtti sötét szobába.

A telefonom hangos csörgése szakította félbe az ablakon keresztül való szemlélést. Az ágyon átgurultam, így megkaparintottam mobilomat, majd a hívás kedvezményezőjét néztem meg. Beestem vissza az ágyba, és úgy nyomtam meg a gombot. 

- Jó reggelt! - köszöntem álmos hangon a telefonba Justin-nak. 

- Neked is! - felelte sokkal aktívaban, mint Én - Akkor, áll még a ma este? 

- Hova is kellene menni? - értetlenkedtem, mivel nem igazán tudtam, miről van szó.

- Tudod, a buli - tájékoztatott.

- Tényleg! - csaptam meg enyhén a homlokom, bár Ő ezt nem láthatta - Persze, ott leszek. De hol is? 

- Elküldöm a címet sms-ben, nehogy elfelejtsd. Fent vagy a vendéglistán, szóval várlak szeretettel. Viszont, most mennem kell, mert dolgom van. Nyolc órára ott legyél. Szia! - köszönt el, majd megszakította a hívást.  

Ledobtam a készüléket a takarók közé, majd fejemet megvakarva újra kikecmeregtem a pihe-puha ágyból és belebújtam a mamuszomba. Lecsoszogtam a konyhába, ahol egy cetli ágaskodott a konyhapulton. 

" Nem leszünk itthon apáddal ne várj minket. Sokszor ölel, Anya."

Kidobtam a kis papírdarabkát a szemetesbe, majd a hűtőbe hajoltam, hogy elkészítsek valamit. Erre szerencsémre nem volt szükség, mivel észrevettem az étkezőasztalon lévő palacsintát. Elvettem egyet, majd a nappaliba sétáltam és ledobtam magam a kényelmes bézsszínű kanapéra. A távirányítóval bekapcsoltam a tévét, majd váltogatni kezdtem a csatornákat. Végül egy zenecsatornánál álltam meg, ahol éppen az egyik kedvenc számom ment.
- I'm at the payphone trying to call home all of my change I spent on you - kezdtem el halkan dúdolgatni, miközben már pusztítottam a kakaós ízű palacsintát. Pechemre abbamaradt a zene és jött egy interjú.
- Szóval, ezért tette le olyan hamar a telefont Justin... - gondoltam magamban, mikor megláttam a képernyőn.
A szokásos dolgokat kérdezgette tőle a műsorvezető. Van -e barátnője, mikor várható az új klipjének premierje stb... Unalmasan néztem, mivel ezeket az alapkérdéseket mindig megbeszéljük. Ott tartottam, hogy elkapcsolom a tévét, de egy dolognál megakadt a szemem;
- Nos, mint említetted nincs barátnőd, de ezt most sajnos nem tudod letagadni - nézett Rá a műsorvezetőnő gyanús szempárjaival - Néhány fotós nemrég kapott lencsevégre, ahogyan egy titokzatos szőkeséggel társalogsz a kávézóban. Forrásaink szerint, Ő a híres filmrendező, David Williams gyönyörű modell lánya. Mond csak, mi igaz ebből?
- Tévedsz, nem vagyunk együtt. Ebből mindössze annyi igaz, hogy David lánya. Régi jó barátom, aki az új videó klipemben is szerepel. Ennyi az egész - közölte a teljes igazságot védekezően.
- Nos - állt fel a helyéről a nő - Köszönöm, hogy itt voltál. További sok sikert mindenhez - adta jókívánságát, miközben megölelte.
Nevetve megráztam a fejemet, majd kikapcsoltam a tévét. Ezen egyszerűen csak röhögni tudok. Szánalmas miket ki nem talál ez a média. Rengeteg kívülálló gondolni sem merné, hogy milyen mocskos dolgokat találnak ki kedvenceiről. Naivan hisznek minden egyes mondatnak, amit az újságok írnak, aztán a rajongói portálok tovább terjesztik a hazugságokat. Ezzel tesznek tönkre sok sztárt, akik kínjukban a drogokhoz és alkoholhoz nyúlnak. Csakis erre megy ki a játék. Fognak egy tehetséges srácot vagy lányt, hírességet csinálnak belőle aztán tönkreteszik. Nevetséges ez a folyamat...
Felmentem a szobámban, hogy átöltözzek és lezuhanyozzak, mivel ez tegnap este elmaradt. Összeszedtem a szükséges dolgokat, majd a fürdőbe sétáltam. Levetkőztem és beálltam a zuhanyzóba magamra húzva az ajtót. Megengedtem magamra a meleg vizet és bekentem magam a kedvenc narancsos tusfürdőmmel. Jó érzés volt, ahogyan a jellegzetes gyümölcsös illat gőzfelhője körülvett. Felfrissülve léptem ki a kabinból. Magamra csavartam a törölközőt és úgy mentem vissza a hálószobámba, mivel nem hoztam be ruhát. A gardróbomhoz léptem, majd megfelelő gönc után kutattam.
- Ez jó lesz - húztam ki egy sötétkék csőfarmert és egy 'I love London' feliratú fehér színű felsőt. Magamra kapkodtam azokat és bedőltem az ágyba. Előkaptam a laptopom és felnéztem twitterre. Mindössze 400-al gyarapodott követőim száma. Így túlléptem a 10000-en. Megnéztem a nekem címező tweeteket is. Mérges tekintettel vizslattam, ahogyan néhány rosszindulatú szöveget írtak nekem csak azért, mert szerepelek Justin klipjében. Van aki a pokolba küldött. Az egyiken megakadt a szemem. Kikerekedett pupillákkal bámultam a beteg szöveget;
" Ez  @Kimberly_Williams nagyon nem szimpatikus nekem. Kinézetre egy ribanc, gondolom milyen beképzelt természetű lehet csak azért, mert modell. Nagyon nem bírom  az ilyen hírességeket. Úgy tudjam meg, hogy csak hozzá mer érni Justin-hoz! Nem éli meg a holnapot! "
Sosem érdekelt mások véleménye, így vállamat megrántva lecsuktam a gépemet...

Lassan a hetes szám felé közeledett a vastag mutató. A ruhámat korábban kikészítettem, így nem lesz nehéz dolgom. Elővettem a hajvasalómat és azzal csináltam meg tökéletesen egyenesre hajam. Hagytam az egészet a vállamra omlani, nem csináltam vele semmit.
Felvettem egy rózsaszín félvállas felsőt, amin fekete felirat állt és felé egy farmerdzsekit. A nadrágom színe fehér volt, amit egy színes kockás övvel díszítettem. Egy fekete szandált választottam lábbelinek, amit rögtön fel is vettem.
Bementem a fürdőszobába, hogy megcsinálhassam a sminket. Egy leheletnyi szemhéjfestékből, szemceruzából és szempillaspirálból állt. Az utolsó simításokat végeztem, mikor csöngettek. Lecsörtettem a lépcsőn és kiérve az előszobába ajtót nyitottam.
- Hát te? - lepődtem meg egy mosollyal az arcomon.
- Hamarabb végeztem a stúdiózással, gondoltam eljövök érted - rántotta meg vigyorogva a vállát Justin - Szóval, készen vagy?
- Persze, mehetünk - adtam a választ, majd kimentünk az udvarra. Becsuktam a bejárati ajtót, és beszálltunk az autóba - Egyébként, hova is megyünk? - tettem fel Neki a kérdésemet, miközben becsatoltam a biztonsági övet.
- Leírtam a címet sms-ben. Ugye, meg se nézted? - rázta meg a fejét, mire felnevettem.
- Tényleg nem, viszont akartam - mosolyogtam rá - De nem válaszoltál a kérdésemre.
- Az itteni házamba - pillantott rám, majd figyelmét ismét az útra irányította.
- És kik lesznek ott?
- Csak a szűk baráti kör. Körülbelül 100 a létszám.
- Hát, az tényleg nagyon szűk baráti kör - bólogattam nevetve.
Innentől kezdve csendesen telt az út.  Könyökömre támaszodva bámultam ki az ablakon és szemléltem a sötétség miatt kivilágított várost. Hirtelen csak azt vettem észre, hogy leállt a motor és Justin kiszállt a kocsiból. Példáját követően Én is úgy tettem. Nem igazán lepődtem meg luxusvillája láttán, de meg kell mondjam, hogy gyönyörű.
- Bemutatnálak néhány barátomnak, ha nem baj - nézett felém, hogy mit szólok hozzá.
- Persze, nyugodtan - adtam az egyszerű választ és besétáltunk a hatalmas épületbe...