4.Fejezet - Rosszul végződő buli

Drága olvasóim! Meghoztam nektek az új fejezetet. Köszönöm az előzőhöz írt kommentet és a több mint 800 megtekintést. 
Más. Beállítottam egy másik kurzorkövetőt és azt szeretném megkérdezni, hogy nem -e zavar titeket, hogy megy vele a sok kis fekete csillag? Nekem nagyon tetszik, még a régebbi lapunk.hu-s weboldalamnál használtam. A kis chatbe vagy ide kommentbe írjátok, hogy szerintetek megváltoztassam -e vagy sem. Esetleg, ha a színe zavar titeket szóljatok és azt állítom át. 
Nos, lenne még valami. Nem igazán kapok kommentet, csak Melitől. Rosszul esik, mivel sok munkám benne van ebbe az egészbe. Látom a statisztikán, hogy sokan megnézitek az új részt és ez alapján gondolom, hogy el is olvassátok. Csak akkor nem értem miért nem írtok. Mindegy is, felesleges hegyi beszédet írnom, ráadásul nem fogok könyörögni a véleményért. Aki ír az ír, aki nem az nem, de ettől függetlenül nem esik jól. 
Ha kapok három kommentet, akkor rögtön hozom a következőt. Ha pedig nem, sajnos csak jövő hét hétvégén lesz az 5. fejezet. 
Elnézést a hosszú szövegért, ez most így jött össze. Kellemes olvasást! 

Love from, Nelly.<3

- Nem említetted, hogy habpartit szervezel - néztem rá meglepődött tekintetemmel.

- Bocsi, legközelebb szólok minden egyes részletről - vágott egy fintort, majd beljebb sétált. 

A sok ember már táncolt a zene ritmusára. Fentről kék fény világított, ami jó hangulatot adott az egész helyiségnek. Justin intett, hogy kövessem, így engedelmeskedve utána mentem. Egy sráchoz és egy lányhoz vitt oda. 

- Sziasztok! - köszönt nekik széles vigyorral. A fiúval lepacsizott, a lánynak pedig adott egy-egy arcra puszit.- Bemutatom Kimberly Williams-t.- mutatott rám.- Ők itt pedig Zora és Adam.

- Te vagy David lánya? - kérdezte enyhe meglepett hangnemmel, ezek szerint Zora.- Már nagyon sokat hallottunk rólad. 

- Igen, jól tudod - bólogattam. Igazából, még nem is ismerem ezt a lányt, de szimpatikusnak tűnik.
- Szóval - csapta össze két kezét David.- Beszélhetnénk négyszemközt Justin? - fordult felé választ várva. Csak bólintott egyet, majd elviharoztak egy kevésbé nyüzsgő helységbe.
- Gyere, üljünk le valahova! - csuklómnál fogva elrántott egy kicsit halkabb részre, ahol négy fotel volt és közöttük egy kisebb méretű asztal. Ledobtuk magunkat a kényelmes székbe úgy, hogy egymással szemben legyünk. Teljesen meglepett a lány közvetlensége, de jobban szeretem, ha valaki nem bunkó természettel mutatkozik be. A farmerdzsekimet a bőrfotel támlájára helyeztem, majd könyökömre támaszkodva visszafordultam Zora felé. Igazából, fogalmam sem volt, mit is mondhatnék neki. Hiszen nem is ismerem.
- Valamit csináljunk ezzel a fagyott hangulattal - törte meg végül az egyperces csendet.
- Semmi akadálya - mosolyogtam rá. -Honnan ismered Justin-t?
- Hát ez elég érdekes, vicces és egyben hosszú történet - kuncogott.
- Nekünk pedig tengernyi időnk van. Úgyhogy mesélj!
- Nos. Ez az egész egy éve történt. Pincérlány vagyok itt a sarki étteremben, vagyis voltam. Egyik nap Justin betoppant ebédelni. Az összes alkalmazott próbálta a legjobb formáját hozni, miközben engem hidegen hagyott, hogy egy sztár jelent meg. Éppen vittem ki a mellette lévő asztalra a rendelést, mikor megcsúsztam a  padlóra kiöntött kólában és a tálca tartalmának nagy részét az ő nyakába öntöttem. Rögtön kirúgtak a munkahelyemről. Justin alig tudta abbahagyni a bocsánatkérését. Először nem értettem, miért kér tőlem bocsánatot, mikor Én ajándékoztam meg a meleg levessel. Később kiderült, hogy ő löttyentette ki az italát. Azóta kárpótlásul szerzett nekem munkát és egy új haverral is gazdagodtam - mesélte a végét már nevetve.
- Ez nagyon aranyos - húzódott széles mosolyra a szám.
- Nagyon - vigyorgott még mindig. -Amúgy, megihatnánk valamit.
- Rendben, de ha lehet nekem valami alkoholmenteset hozz.
- Úgy lesz - kacsintott. -Mindjárt jövök.
Nagyot sóhajtva hátradobtam magam a fotelbe miközben vártam, hogy Zora visszaérjen. Körmeimet felváltva kopogtattam az üvegasztalon unalmamban és a bulizó népet szemléltem.
- Már mindenhol kerestünk titeket - ült le a székre Justin és Adam. -De, hol van Zora? - nézett körül.
- Elment valami italért - válaszoltam a kérdésre.
- Na és mi a véleményed róla? Összehaverkodtatok vagy valami ilyesmi?
- Persze - bólintottam. -Elmesélte a találkozásotokat. Elég vicces lehetett. -nevettem fel. Éppen ekkor ért vissza két pohárral a kezében.
- Sziasztok! - tette le elém az italt. -Bocsi, hogy nektek nem hoztam, de nem tudtam hogy itt lesztek.
- Nem baj. Mi már úgyis ittunk - rántotta meg a vállát Justin.
Innentől kezdve oldódott a hangulat. A fiúk szórakoztattak minket a hülyeségeikkel. Zora egyszer ki is köpte a kóláját, annyira nevetett a sok baromságon. Hirtelen kicsit szédültem és enyhén fájt a fejem. Biztosan a hangos zenétől, így úgy határoztam lelépek;
- Ne haragudjatok, de én szerintem megyek. Fáradt vagyok és zúg a fejem - tettem kezem a homlokomra, majd mindenki arcára egy gyors puszit nyomva elindultam hazafelé. Justin felajánlotta, hogy hazavisz, de visszautasítottam, hadd érezze jól magát. A házunk egy kicsit messze van, így egy rövidebb, de sötétebb és kihalt úton mentem. Túlságosan lusta vagyok ahhoz, hogy körbe menjek. Minden egyes zajtól megijedtem és összerezzentem. Ilyenkor csak előre figyelek és nem törődöm semmivel.
Körülbelül öt perce sétáltam, mikor hangokat hallottam. Többet is. Ez nem afféle ágreccsenés vagy szélsusogás volt.
- Helló cica - termett mellettem egy nagydarab csávó néhány majdnem ugyanilyen kinézetű sráccal a háttérben. A szőke tincseimmel kezdett el játszadozni, miközben leszakította táskámat a vállamról és a haverjának dobta. Rettenetesen féltem és nem tudtam hova menni. Legalább nyolcan voltak így esélyem sem volt elfutni. -Mondd csak, van kedved  egy kis éjszakai kalandhoz? Még szép hogy van. - döntötte el helyettem is és a keze letért a felsőmhöz. Nem gondolkoztam, csak ököllel orrba vágtam a srácot és menekülni próbáltam sikertelenül. -Menj a picsába te büdös ribanc! - ordította, miközben egy hatalmas pofon csattat arcomon. A könnycseppek összegyűltek szememben, majd patakként folytak le arcomon...

Zayn Malik

- Nem srácok, nem megyek oda semmiféle vörös hajú dögös csajhoz - adtam határozott válaszomat. -Inkább hazamegyek. Hulla vagyok. Sziasztok! - köszöntem el villámgyorsan, majd kimentem az épületből.
A parkolóba mentem, hogy beszállhassak az autóba és végre otthon lehessek. Már rég aludnék, ha nem vesznek rá erre az egész bulira. Nagyon erőszakosak tudnak lenni, legfőképpen Harry és Louis. Mindig rávesznek a hülyeségre.
A slusszkulcs után kutakodtam, miközben tovább sétáltam. Hirtelen megtorpantam, mikor megláttam egy lányt a földön heverve sírni, kissé hiányos öltözetben, kócos hajjal és vérző fejjel. Gondolkodás nélkül odarohantam hozzá. Közelebbről nézve elszörnyülködtem.
- Te jó ég... Mi történt? - kérdeztem, bár felesleges volt. Ilyen állapotban biztosan nemfog válaszolni. Kezét óvatosan megfogtam és próbáltam felsegíteni. Nagy nehezen, de felállt. Egész teste remegett és majd' összeesett. Felkaptam ölembe és az autóhoz vittem, ami pár méterre volt. Beültettem az anyósülésre és töprengeni kezdtem, hogy mit csináljak vele.
Mi van, ha egy őrült rajongó? Lehetséges, hogy csak megjátszotta ezt az egészet? Mondjuk, szerintem én vagyok túl paranoiás. Nem hagyhatom itt szerencsétlent. Alig bír lábra állni, nemhogy még egyedül menjen haza. Beszálltam a vezetőülésre és próbáltam valamit kiszedni a lányból;
- Mi történt?
Szólásra nyitotta a száját, de nem jött ki egy hang sem torkán. Vett egy nagy levegőt, aztán kifújta. Gondolom, így akart némiképp lenyugodni.
- Haza indultam, mikor megtámadtak. Megerőszakolt az egyik izomállat, s közben a többi nevetett. Utána pedig megvertek. Ennyi nagy vonalban - felelte remegő hanggal, miközben próbálta magát takarni, mivel felső nemvolt rajta. Láttam rajta, hogy a sírás kerülgeti. Nem kellett sok idő, míg a sós, kövér könnycseppek leszánkáztak arcán.
- Jézusom... Hazaviszlek. Mi a címed? - kérdeztem, majd egy utca-és házszámot lediktált nekem. Halvány lila fogalmam sem volt, hogy az merre van.
- Igazából, nem tudom hol vagyok. Elindultam egy rövidebb úton, de miután azok a vadállatok elintéztek, azt sem tudtam merre kell mennem - kezeit arcába temette és úgy zokogott tovább. Elviszem az itteni közös házunkba. Végül is, mi baj lehet belőle? Nem mehetek el tétlenül.
- Figyelj! - hagytam abba háta simogatását.- Gyere el hozzám. Nem akarlak itt hagyni.- ajánlottam fel kicsit bizonytalanul, hisz mégiscsak egy vadidegenről van szó.
- Megtennéd? - csillant fel a szeme.- Nagyon szépen köszönöm!
- Egyébként mi a neved? - tolattam ki a kocsival a parkolóból.
- Kimberly... Kimberly Williams.